Magyar reneszánsz építészet
A magyar reneszánsz építészet a 15. század második felében bontakozott ki, elsősorban Mátyás király uralkodása alatt (1458-1490). Mátyás király itáliai felesége, Aragóniai Beatrix révén szoros kapcsolat alakult ki Magyarország és az itáliai reneszánsz kultúra között, amely nagy hatással volt a magyar udvarra, és elősegítette a reneszánsz stílus elterjedését.
Főbb jellemzői: A magyar reneszánsz építészet fő jellemzői közé tartozott a harmónia, az arányosság és a klasszikus elemek alkalmazása, amelyek az itáliai építészeti stílust követték. A reneszánsz építészetben a homlokzatok díszítése geometrikus mintákkal, oszlopokkal és architektúrális elemekkel vált jellemzővé. Ugyanakkor a gótikus elemek tovább éltek az építészetben, így a magyar reneszánsz kezdetben keveredett a korábbi gótikus stílusokkal, amit gyakran "késő gótikus reneszánsz" néven is említenek.
Az építészet fejlődése és hanyatlása: A magyar reneszánsz építészet virágzása Mátyás király halála után is folytatódott, de a török hódítások következtében megtorpant. A 16. században Magyarország nagy része török uralom alá került, ami megakasztotta az építészeti fejlődést, és sok reneszánsz emlékmű megsemmisült vagy megsérült. A 17. században azonban a reneszánsz elemei tovább éltek a barokk építészetben, és számos későbbi magyar épületben is felfedezhetőek a reneszánsz hatások.
