ITÁLIAI FESTÉSZET

Az itáliai reneszánsz festészet a 14. század végén kezdődött és a 16. századig virágzott, központi szerepet játszva a művészeti megújulásban. A korszak festői az emberi alakok és a természet pontos ábrázolására törekedtek, új technikákat fejlesztve ki, mint a perspektíva, a fény-árnyék játék (chiaroscuro), és a lágy színátmenetek (sfumato).

A korai reneszánsz mesterei közé tartozott Giotto és Masaccio, akik a realisztikus kompozíció és térábrázolás alapjait fektették le. A magas reneszánsz idején Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello művei képviselték a csúcsot, mesteri anatómiai tudásukkal és kompozícióikkal. Firenzét és Rómát tekintik a reneszánsz festészet legfontosabb központjainak, ahol a humanizmus és az antikvitás iránti érdeklődés jelentősen befolyásolta az alkotásokat.